a könyv :
FEKETE FÁJDALOM
a "békés atom" által okozott
üzemzavarok, balesetek és katasztrófák
MÁSKÉPPEN
Kedves látogatók, vendégeink!
Szeretettel köszöntök mindenkit, akik a honlapomat www.apathysandor.hupont.hu – megtisztelték látogatásukkal.
Apáthy Sándor okl. gépészmérnök, okl.g.gazdasági mérnök, a Magyar Mérnöki Kamara által bejegyzett műszaki-gazdasági szakértő, 85 éves, nyugdíjas vagyok. Évtizedekig foglalkoztam az energetikai beruházásokkal legtöbbet a paksi atomerőmű beruházással, ahol szinte az első kapavágástól” az üzembe helyezésig volt szerencsém végigkísérni, megismerni – mint az Állami Fejlesztési Intézet/Bank osztályigazgatója, az ellenőrzés vezetőjeként helyszínen a teljes beruházási folyamatot.
Még a paksi aktív munkám során szándékom volt, hogy erről a beruházásról, annak szervezettségéről, (szervezetlenségéről) – könyvet írok – már csak azért is, mivel a gazdasági mérnöki diplomatervem témája is a beruházások korszerű (hálótervezési módszerek) szervezéséről szólt (CPM, PERT stb.) s ennek a gyakorlatban történő alkalmazása óriási lehetőséget kínált. Nyugdíjas időszakomban is folyamatosan figyelemmel kísértem az atomerőművek működését, a világban az e témakörben felmerült problémákat, eseményeket, a történések következményeit, az emberekre, a társadalomra gyakorolt hatásait, visszhangját.
Magyarországon (is) bekövetkezett politikai, gazdasági, társadalmi változások okán, s mindezek következményeként a paksi atomerőmű is megszenvedte ezt a korszakot, mely 2003 áprilisában egy rendkívül súlyos, veszélyes üzemzavarban csúcsosodott ki, melynek előzménye évekre nyúlt vissza. (A könyv több írása a témával részletesen foglalkozik).
Mindezek a körülmények az eredeti szándékomat felülírták, s az eredeti elképzelésem helyett az atomenergia veszélyeztetettségéről írtam, szerkesztettem egy könyvet, annak minden lehetséges következményeivel, FEKETE FÁJDALOM - a „békés atom” által okozott üzemzavarok, balesetek, katasztrófák MÁSKÉPPEN címmel. A hangsulyokból is érzékelhető, hogy itt a "másképpen" - ről van szó, hisz az atomerőműveknek - a paksi atomerőműnek is - óriási az irodalma, a tudomány számos ágát felhasználva, kihasználva, annak előnyeit hangsúlyozza. A szakirodalom és a sajtó egy része is, valamint az atomlobby, a lobbyk lobbika, a magyar lobbyk közül a legerősebb, az atomerőművek mindenhatóságát zengi, mely a létező energiafajták közül a "legzöldebb."
Egyszóval folyik a nukleáris agymosás: olcsón termeli az áramot, az atomerőmű háromszoros biztonsága megvéd minden bajtól, nem bocsát ki széndioxidot, amely üvegháztartást okoz, nem bocsát ki kéndioxidot, melynek hatására savas eső hullik az égből, úgy is mondhatnám: az égből az angyal lejött hozzánk, és hozta magával az atomenergiát, meg persze adott esetben minket meg oda felvisz…
Ez a könyv átfogja, összefoglalja a világba előfordult üzemzavarokat, baleseteket és katasztrófákat, melyeknek többsége emberi mulasztás következménye. Ráirányítja a figyelmet az emberek életére, a társadalomra gyakorolt hatásokra. Nekünk ezek közül is a paksi a legfontosabb, mert az a mienk, közünk van hozzá, jogunk van tudni, hogy mi történi az erőműben. Kik irányítják: értő, tisztességes feddhetetlen, szakmai és emberi tisztességük erre a feladatra alkalmassá teszi-e őket.
Az „atomhívők” - olvasván a könyvet - első megállapítása az lesz, hogy a könyv atomerőmű-ellenes hangulatot kelt, megalapozatlan, rossz színben tünteti fel az atomenergia békés felhasználását stb., stb. Pedig ez a könyv nem atomerőmű-ellenes - az atom az békés, csak az emberek kezébe válik veszélyessé. Ez a könyv ennek okairól, következményeiről szól. A Pakson 2003 áprilisában bekövetkezett üzemzavar is vétkes emberi mulasztás következménye, ami kiküszöbölhetetlen s a tudatlanságon, a felelőtlenségen a pénz, az ész, az erő és a szent akarta sem segít, amelyeket az elmúlt ötven év tragikus eseményei alátámasztanak.
Egyes tudósok azt hangoztatták, hogy sem az embereknek, sem a környezetnek nem eshet baja, még akkor sem, ha bekövetkezik egy katasztrófa. Mi van akkor, ha mégis valami nagy szerencsétlenség történik? A kérdés az, hogy mennyire nagy a kockázat, mekkora ennek a valószínűsége?
Az amerikai atomenergiai koordinációs bizottsága az összes adatot figyelembe véve száz működő reaktor esetében kiszámította a katasztrófa valószínűségét. Az eredmény: „ilyesmi egy millió év alatt egyszer fordulhat elő”. Ugyanilyen valószínűség mellett - mondotta a Szovjet Állami Atomenergia Bizottságának elnöke, ugyanígy ijesztgethetnénk az embereket azzal, hogy összedől a New-York Empire State Building (a világkereskedelmi központ épülete).
Nézzük a tényeket: Először is összedőltek a világkereskedelmi központ felhőkarcolói. Az atomerőművek esetében a bajok Budapesttől alig több mint száz kilométerre Bohunice-ben kezdődtek 1977-ben, amikor az atomreaktort nem tudták üzembe helyezni 15 évi próbálgatások után sem – de a mai napig sem. Ott áll mementóként. Az atomtudósok már óvatosan fogalmaztak: „a békés atomhoz vezető út nem rózsákkal van behintve”. Ez után következett Csernobil 1986-ban, ahol a 4. számú reaktor a porba hullott – meg Európára. Ezt követte 2011-ben a Fukushimai atomerőmű sorozatos robbanása, illetve pusztulása, még említhetjük az amerikai Three Mile Island 1979-es balesetét is. Hol vagyunk már az „egy a millióhoz” esélytől .
Az atomerőművek legkritikusabb pontja nem maga az atomerőmű/atomreaktor, hanem az üzemanyagok helyzetének a megítélése.
Mindezeket összefoglalva: nem úgy vetődik fel a kérdés, hogy veszélyes-e, biztonságos-e az atomerőmű, hanem az ebben rejlő kockázatok biztosítják-e mindnyájunk, unokáink, dédunokáink, ükunokáink nem is tudom hányadizíglenig a fenntartható fejlődést.
Mit is jelent ez? Talán legvilágosabban a Világ Tudományos Akadémiájának nyilatkozata fogalmazta meg legközérthetőbben: „A fenntarthatóság az emberiség jelen szükségleteinek kielégítése, a környezet és a természeti erőforrások, a jövő generációk számára történő megőrzésével egyidejűleg.”
A fenti gondolatmenet értelmezéséhez nem szükséges atomfizikusnak, vagy szakmabelinek lenni.
**********************
A könyv anyaga nem az író-szerkesztő "agyszüleménye" - de lehetne az is. Tudatos választás volt, hogy az eseményekről, a történésekről mások is mondják el véleményüket - talán így hitelesebb. Ez a közösség nagyon heterogén összetételű, életkoruk: 5 - 84 év közöttiek, valamint szakmájuk tekintetében: hazai és nemzetközi atomfizikusok, mérnökök, titkárnők, pedagógusok, óvodás, nyugdíjasok, filozófiatörténész, főtisztek, főigazgatók, vezetők és munkatársaik stb., akik írásaik felhasználásához hozzájárulásukat adták.
*******************
A könyv fő-fejezeteinek/részeinek ismertetése előtt, a 13-20 oldalonmegemlékezés történik az atomkatasztrófák hőseiről és áldozatairól.
7./ Magyar nyelvü összefoglalás: emlékezés a hősökre és az áldozatokra:
7.1./ emlékezés a csernobili hősökre és áldozatokra ukrán nyelven,
7.2./ emlékezés a japán hősökre és áldozatokra japán nyelven
7.3./ emlékezés az amerikai hösökre és áldozatokra angol/amerikai nyelven
7.4./ emlékezés a szlovák hősökre és áldozatokra szlovák nyelven
7./ Emlékezés a hősökre és az áldozatokra.
7.1./ Переклад з угорської мови на українську мов , ukrán nyelven
7.2./ 被害者、英雄を顕彰いたします , japán nyelven
7.3./ Remembering the Harrisburg USA- Three Mile Island, angol/amerikai nyelven
7.4./ Spomienka na slovenských hrdinov a obete. - szlovák nyelven
**********************
A könyv az alábbi rész-egységeket tartalmazza:
I./ RÉSZ: MERRE TOVÁBB ATOMERŐMŰ: I-A./ Tisztelet a hősöknek és áldozatoknk, I-B./ A békésatom mitosza, I-C./ A fejlesztés dilemmái. ( 1-108)
II./ RÉSZ: A CSERNOBIL- MAJAK ATOMKATASZTRÓFA 1986.április 26. (109-156)
III./ RÉSZ: A FUKUSHIMAI ATOMKATASZTRÓFA az I -es, a II -es, a II I -as reaktorblokkok megsemmisülése. 2011.március 11. (157-198)
IV./ RÉSZ: A PAKSI ATOMERŐMŰ SÚLYOS ŰZEMZAVARA 2003. április 10. (199-264)
V./ RÉSZ: THREE MILE ISLAND ATOMERŐ 2.sz.. blokkjának katasztrófája 1979.március 28. (265-28)
VI./ RÉSZ: BOHONICE-MOHI ATOMER a működés zavarai – a sajtó tükrében. (281-300)
VII. RÉSZ: SZEMELVÉNYEK a világ atomlétesítményeiben, atomerőműveibe történt üzemzavarokról, balesetekről katasztrófákról. (301-327)
VIII./ RÉSZ : Utószó – Rebus sic stantibus. Vélemények a könyvről (328 -332)
IX./ RÉSZ: GONDOLATOK A PAKS-II. ütem tervezett fejlesztéséhez(332-340)
**********************